morál

See also: moral, Moral, and morâl

Hungarian

Etymology

From German Moral, from French morale.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmoraːl]
  • Hyphenation: mo‧rál
  • Rhymes: -aːl

Noun

morál

  1. moral (mode of conduct)
    Synonyms: erkölcs, erkölcsiség
  2. (archaic, of a narrative) moral (the ethical significance or practical lesson)
    Synonym: erkölcsi tanulság

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative morál morálok
accusative morált morálokat
dative morálnak moráloknak
instrumental morállal morálokkal
causal-final morálért morálokért
translative morállá morálokká
terminative morálig morálokig
essive-formal morálként morálokként
essive-modal — —
inessive morálban morálokban
superessive morálon morálokon
adessive morálnál moráloknál
illative morálba morálokba
sublative morálra morálokra
allative morálhoz morálokhoz
elative morálból morálokból
delative morálról morálokról
ablative moráltól moráloktól
non-attributive
possessive - singular		 morálé moráloké
non-attributive
possessive - plural		 moráléi morálokéi
Possessive forms of morál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. morálom moráljaim
2nd person sing. morálod moráljaid
3rd person sing. morálja moráljai
1st person plural morálunk moráljaink
2nd person plural morálotok moráljaitok
3rd person plural moráljuk moráljaik

Derived terms
  • adómorál

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • morál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.