nagyvonalú

Hungarian

Etymology

nagy (“great, big”) +‎ vonalú, from vonal (“line”) +‎ -ú (adjective-forming suffix).[1] Compare German großzügig (groß + Zug + -ig).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈnɒɟvonɒluː]
  • Hyphenation: nagy‧vo‧na‧lú
  • Rhymes: -luː

Adjective

nagyvonalú (comparative nagyvonalúbb, superlative legnagyvonalúbb)

  1. (of a person) generous
  2. (of a plan, idea, etc.) large-scale
    Synonyms: nagyarányú, nagystílű, nagyszabású

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nagyvonalú nagyvonalúak
accusative nagyvonalút nagyvonalúakat
dative nagyvonalúnak nagyvonalúaknak
instrumental nagyvonalúval nagyvonalúakkal
causal-final nagyvonalúért nagyvonalúakért
translative nagyvonalúvá nagyvonalúakká
terminative nagyvonalúig nagyvonalúakig
essive-formal nagyvonalúként nagyvonalúakként
essive-modal — —
inessive nagyvonalúban nagyvonalúakban
superessive nagyvonalún nagyvonalúakon
adessive nagyvonalúnál nagyvonalúaknál
illative nagyvonalúba nagyvonalúakba
sublative nagyvonalúra nagyvonalúakra
allative nagyvonalúhoz nagyvonalúakhoz
elative nagyvonalúból nagyvonalúakból
delative nagyvonalúról nagyvonalúakról
ablative nagyvonalútól nagyvonalúaktól
non-attributive
possessive - singular		 nagyvonalúé nagyvonalúaké
non-attributive
possessive - plural		 nagyvonalúéi nagyvonalúakéi

Derived terms
  • nagyvonalúan
  • nagyvonalúság

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • nagyvonalú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.