oszcillál

Hungarian

Etymology

From Latin oscillare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈost͡silːaːl]
  • Hyphenation: osz‧cil‧lál

Verb

oszcillál

  1. (intransitive) to oscillate (to shake, quiver)
    Synonym: rezeg
  2. (intransitive) to oscillate (to swing back and forth)
    Synonyms: leng, ing
  3. (intransitive) to oscillate (to vary above and below a mean value)
    Synonyms: ingadozik, hullámzik, váltakozik

Conjugation
conjugation of oszcillál
Infinitive oszcillálni
Past participle oszcillált
Present participle oszcilláló
Future participle -
Adverbial participle oszcillálva
Potential oszcillálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite oszcillálok oszcillálsz oszcillál oszcillálunk oszcilláltok oszcillálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite oszcilláltam oszcilláltál oszcillált oszcilláltunk oszcilláltatok oszcilláltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite oszcillálnék oszcillálnál oszcillálna oszcillálnánk oszcillálnátok oszcillálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite oszcilláljak oszcillálj
or
oszcilláljál		 oszcilláljon oszcilláljunk oszcilláljatok oszcilláljanak
Definite -
Conjugated infinitive oszcillálnom oszcillálnod oszcillálnia oszcillálnunk oszcillálnotok oszcillálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.