oszlop

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian stub.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈoslop]
  • Hyphenation: osz‧lop
  • Rhymes: -op

Noun

oszlop (plural oszlopok)

  1. (architecture) pillar, column
  2. (in a table) column
  3. (military formation) column
  4. bollard

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative oszlop oszlopok
accusative oszlopot oszlopokat
dative oszlopnak oszlopoknak
instrumental oszloppal oszlopokkal
causal-final oszlopért oszlopokért
translative oszloppá oszlopokká
terminative oszlopig oszlopokig
essive-formal oszlopként oszlopokként
essive-modal — —
inessive oszlopban oszlopokban
superessive oszlopon oszlopokon
adessive oszlopnál oszlopoknál
illative oszlopba oszlopokba
sublative oszlopra oszlopokra
allative oszlophoz oszlopokhoz
elative oszlopból oszlopokból
delative oszlopról oszlopokról
ablative oszloptól oszlopoktól
non-attributive
possessive - singular		 oszlopé oszlopoké
non-attributive
possessive - plural		 oszlopéi oszlopokéi
Possessive forms of oszlop
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. oszlopom oszlopaim
2nd person sing. oszlopod oszlopaid
3rd person sing. oszlopa oszlopai
1st person plural oszlopunk oszlopaink
2nd person plural oszlopotok oszlopaitok
3rd person plural oszlopuk oszlopaik

Derived terms
Compound words

References
  1. oszlop in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • oszlop in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.