osztozik

Hungarian

Etymology

oszt +‎ -ozik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈostozik]
  • Hyphenation: osz‧to‧zik
  • Rhymes: -ozik

Verb

osztozik

  1. (intransitive) to share (something -ban/-ben)
    Osztozunk a felelősségben. ― We share responsibility.

Conjugation
conjugation of osztozik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. osztozom or
osztozok		 osztozol osztozik osztozunk osztoztok osztoznak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. osztoztam osztoztál osztozott osztoztunk osztoztatok osztoztak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. osztoznék osztoznál osztozna osztoznánk osztoznátok osztoznának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. osztozzak  or
osztozzam		 osztozz or
osztozzál		 osztozzon osztozzunk osztozzatok osztozzanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive osztozni osztoznom osztoznod osztoznia osztoznunk osztoznotok osztozniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
osztozás osztozó osztozott ― osztozva osztozhat

Derived terms
  • osztozás

(With verbal prefixes):

  • elosztozik
  • megosztozik
  • szétosztozik

Further reading
  • osztozik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.