pontosít

Hungarian

Etymology

From pontos (“accurate”) +‎ -ít (verb-forming suffix), from pont (“point”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpontoʃiːt]
  • Hyphenation: pon‧to‧sít
  • Rhymes: -iːt

Verb

pontosít

  1. (transitive) to specify, clarify (to state precisely)

Conjugation
conjugation of pontosít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. pontosítok pontosítasz pontosít pontosítunk pontosítotok pontosítanak
Def. pontosítom pontosítod pontosítja pontosítjuk pontosítjátok pontosítják
2nd-p. o. pontosítalak ―
Past Indef. pontosítottam pontosítottál pontosított pontosítottunk pontosítottatok pontosítottak
Def. pontosítottam pontosítottad pontosította pontosítottuk pontosítottátok pontosították
2nd-p. o. pontosítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. pontosítanék pontosítanál pontosítana pontosítanánk pontosítanátok pontosítanának
Def. pontosítanám pontosítanád pontosítaná pontosítanánk
(or pontosítanók)		 pontosítanátok pontosítanák
2nd-p. o. pontosítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. pontosítsak pontosíts or
pontosítsál		 pontosítson pontosítsunk pontosítsatok pontosítsanak
Def. pontosítsam pontosítsd or
pontosítsad		 pontosítsa pontosítsuk pontosítsátok pontosítsák
2nd-p. o. pontosítsalak ―
Infinitive pontosítani pontosítanom pontosítanod pontosítania pontosítanunk pontosítanotok pontosítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
pontosítás pontosító pontosított pontosítandó pontosítva pontosíthat

Derived terms
Compound words
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.