rémül

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem + -ül.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈreːmyl]
  • Hyphenation: ré‧mül
  • Rhymes: -yl

Verb

rémül

  1. (intransitive) to get frightened

Conjugation
conjugation of rémül
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. rémülök rémülsz rémül rémülünk rémültök rémülnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. rémültem rémültél rémült rémültünk rémültetek rémültek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. rémülnék rémülnél rémülne rémülnénk rémülnétek rémülnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. rémüljek rémülj or
rémüljél		 rémüljön rémüljünk rémüljetek rémüljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive rémülni rémülnöm rémülnöd rémülnie rémülnünk rémülnötök rémülniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
rémülés rémülő rémült ― rémülve rémülhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. rémül in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • rémül in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.