rög

See also: rog, Rog, róg, røg, -rog, and -rög

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrøɡ]
  • Hyphenation: rög
  • Rhymes: -øɡ

Noun

rög (plural rögök)

  1. clod, lump (a small piece of solid thing, usually rock)
  2. nugget (gold)
  3. clot (in blood)
  4. (figuratively) soil

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative rög rögök
accusative rögöt rögöket
dative rögnek rögöknek
instrumental röggel rögökkel
causal-final rögért rögökért
translative röggé rögökké
terminative rögig rögökig
essive-formal rögként rögökként
essive-modal — —
inessive rögben rögökben
superessive rögön rögökön
adessive rögnél rögöknél
illative rögbe rögökbe
sublative rögre rögökre
allative röghöz rögökhöz
elative rögből rögökből
delative rögről rögökről
ablative rögtől rögöktől
non-attributive
possessive - singular		 rögé rögöké
non-attributive
possessive - plural		 rögéi rögökéi
Possessive forms of rög
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rögöm rögeim
2nd person sing. rögöd rögeid
3rd person sing. röge rögei
1st person plural rögünk rögeink
2nd person plural rögötök rögeitek
3rd person plural rögük rögeik

Derived terms
Compound words

See also

References
  1. rög in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • rög in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Vilamovian

Noun

rȫg f (plural röga)

  1. (anatomy) calf
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.