református

See also: reformatus

Hungarian

Etymology

Learned borrowing from New Latin reformatus;[1] supplanted with native -átus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛformaːtuʃ]
  • Hyphenation: re‧for‧má‧tus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

református (not comparable)

  1. Calvinist; the Reformed church in general
    Synonym: kálvinista

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal — —
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular		 reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural		 reformátuséi reformátusokéi

Noun

református (plural reformátusok)

  1. Calvinist (a follower of Calvinism)
    Synonym: kálvinista

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative református reformátusok
accusative reformátust reformátusokat
dative reformátusnak reformátusoknak
instrumental reformátussal reformátusokkal
causal-final reformátusért reformátusokért
translative reformátussá reformátusokká
terminative reformátusig reformátusokig
essive-formal reformátusként reformátusokként
essive-modal — —
inessive reformátusban reformátusokban
superessive reformátuson reformátusokon
adessive reformátusnál reformátusoknál
illative reformátusba reformátusokba
sublative reformátusra reformátusokra
allative reformátushoz reformátusokhoz
elative reformátusból reformátusokból
delative reformátusról reformátusokról
ablative reformátustól reformátusoktól
non-attributive
possessive - singular		 reformátusé reformátusoké
non-attributive
possessive - plural		 reformátuséi reformátusokéi
Possessive forms of református
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reformátusom reformátusaim
2nd person sing. reformátusod reformátusaid
3rd person sing. reformátusa reformátusai
1st person plural reformátusunk reformátusaink
2nd person plural reformátusotok reformátusaitok
3rd person plural reformátusuk reformátusaik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • református in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.