rendű

See also: rendu and Rendu

Hungarian

Etymology

rend (“order, rank”) +‎ -ű (“of”, adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈrɛndyː]
  • Hyphenation: ren‧dű
  • Rhymes: -dyː

Adjective

rendű (not comparable)

  1. of or related to the named order or rank

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative rendű rendűek
accusative rendűt rendűeket
dative rendűnek rendűeknek
instrumental rendűvel rendűekkel
causal-final rendűért rendűekért
translative rendűvé rendűekké
terminative rendűig rendűekig
essive-formal rendűként rendűekként
essive-modal — —
inessive rendűben rendűekben
superessive rendűn rendűeken
adessive rendűnél rendűeknél
illative rendűbe rendűekbe
sublative rendűre rendűekre
allative rendűhöz rendűekhez
elative rendűből rendűekből
delative rendűről rendűekről
ablative rendűtől rendűektől
non-attributive
possessive - singular		 rendűé rendűeké
non-attributive
possessive - plural		 rendűéi rendűekéi

Derived terms

Derived terms
  • alacsonyrendű → alacsonyabb rendű → alacsonyabbrendűség
  • alrendű
  • alsórendű → alsóbbrendű → alsóbbrendűség
  • elsőrendű
  • felsőrendű → felsőbbrendű
  • főrendű
  • hangrendű
  • harmadrendű
  • kisebbrendű → kisebbrendűség
  • közrendű
  • magasrendű
  • másodrendű
  • negyedrendű
  • sokadrendű
  • szórendű
  • tizenkettedrendű
  • törtrendű

Further reading
  • rendű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.