sóvár

See also: sovar and șovar

Hungarian

Etymology

Back-formation from sóvárog.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʃoːvaːr]
  • Hyphenation: só‧vár
  • Rhymes: -aːr

Adjective

sóvár (comparative sóvárabb, superlative legsóvárabb)

  1. wishful
    Synonym: sóvárgó

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative sóvár sóvárak
accusative sóvárat sóvárakat
dative sóvárnak sóváraknak
instrumental sóvárral sóvárakkal
causal-final sóvárért sóvárakért
translative sóvárrá sóvárakká
terminative sóvárig sóvárakig
essive-formal sóvárként sóvárakként
essive-modal sóvárul —
inessive sóvárban sóvárakban
superessive sóváron sóvárakon
adessive sóvárnál sóváraknál
illative sóvárba sóvárakba
sublative sóvárra sóvárakra
allative sóvárhoz sóvárakhoz
elative sóvárból sóvárakból
delative sóvárról sóvárakról
ablative sóvártól sóváraktól
non-attributive
possessive - singular		 sóváré sóváraké
non-attributive
possessive - plural		 sóváréi sóvárakéi

References
  1. sóvár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • sóvár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.