száma

Hungarian

Etymology

szám (“number, issue”) +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsaːmɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: szá‧ma

Noun

száma

  1. third-person singular single-possession possessive of szám
    A magazin első száma 2000-ben jelent meg. ― The first issue of the magazine appeared in 2000.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative száma —
accusative számát —
dative számának —
instrumental számával —
causal-final számáért —
translative számává —
terminative számáig —
essive-formal számaként —
essive-modal számául —
inessive számában —
superessive számán —
adessive számánál —
illative számába —
sublative számára —
allative számához —
elative számából —
delative számáról —
ablative számától —
non-attributive
possessive - singular
számáé —
non-attributive
possessive - plural
számáéi —

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.