szár

See also: szar and Szár

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *sᴕrɜ (“shin”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsaːr]
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: szár

Noun

szár (plural szárak)

  1. stem, stalk (of a plant)
  2. leg (of trousers or boots)
  3. (typography) stem (vertical stroke of a letter)

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szár szárak
accusative szárat szárakat
dative szárnak száraknak
instrumental szárral szárakkal
causal-final szárért szárakért
translative szárrá szárakká
terminative szárig szárakig
essive-formal szárként szárakként
essive-modal — —
inessive szárban szárakban
superessive száron szárakon
adessive szárnál száraknál
illative szárba szárakba
sublative szárra szárakra
allative szárhoz szárakhoz
elative szárból szárakból
delative szárról szárakról
ablative szártól száraktól
non-attributive
possessive - singular		 száré száraké
non-attributive
possessive - plural		 száréi szárakéi
Possessive forms of szár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. száram száraim
2nd person sing. szárad száraid
3rd person sing. szára szárai
1st person plural szárunk száraink
2nd person plural száratok száraitok
3rd person plural száruk száraik

Derived terms
Compound words
Expressions

References
  1. Entry #1854 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. szár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.