széke

Hungarian

Etymology

szék (“chair”) +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːkɛ]
  • Hyphenation: szé‧ke

Noun

széke

  1. third-person singular single-possession possessive of szék

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative széke —
accusative székét —
dative székének —
instrumental székével —
causal-final székéért —
translative székévé —
terminative székéig —
essive-formal székeként —
essive-modal székéül —
inessive székében —
superessive székén —
adessive székénél —
illative székébe —
sublative székére —
allative székéhez —
elative székéből —
delative székéről —
ablative székétől —
non-attributive
possessive - singular
székéé —
non-attributive
possessive - plural
székééi —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.