székei

Hungarian

Etymology

szék (“chair”) +‎ -ei (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːkɛji]
  • Hyphenation: szé‧kei

Noun

székei

  1. third-person singular multiple-possession possessive of szék

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative — székei
accusative — székeit
dative — székeinek
instrumental — székeivel
causal-final — székeiért
translative — székeivé
terminative — székeiig
essive-formal — székeiként
essive-modal — székeiül
inessive — székeiben
superessive — székein
adessive — székeinél
illative — székeibe
sublative — székeire
allative — székeihez
elative — székeiből
delative — székeiről
ablative — székeitől
non-attributive
possessive - singular
— székeié
non-attributive
possessive - plural
— székeiéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.