szít

Hungarian

Etymology

Uncertain. Perhaps from an unattested stem + -t (causative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsiːt]
  • Rhymes: -iːt

Verb

szít

  1. (transitive) to instigate, stir up, incite

Conjugation
conjugation of szít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szítok szítasz szít szítunk szítotok szítanak
Def. szítom szítod szítja szítjuk szítjátok szítják
2nd-p. o. szítalak ―
Past Indef. szítottam szítottál szított szítottunk szítottatok szítottak
Def. szítottam szítottad szította szítottuk szítottátok szították
2nd-p. o. szítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szítanék szítanál szítana szítanánk szítanátok szítanának
Def. szítanám szítanád szítaná szítanánk
(or szítanók)		 szítanátok szítanák
2nd-p. o. szítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szítsak szíts or
szítsál		 szítson szítsunk szítsatok szítsanak
Def. szítsam szítsd or
szítsad		 szítsa szítsuk szítsátok szítsák
2nd-p. o. szítsalak ―
Infinitive szítani szítanom szítanod szítania szítanunk szítanotok szítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szítás szító szított szítandó szítva szíthat

Derived terms
  • szítás

(With verbal prefixes):

  • felszít

References
  1. szít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.