születésű

Hungarian

Etymology

születés (“birth”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsylɛteːʃyː]
  • Hyphenation: szü‧le‧té‧sű

Adjective

születésű (not comparable)

  1. -born, native of, from, of birth, by birth
    brit születésű ― British-born
    új-zélandi születésű ― a native of New Zealand
    egy budapesti születésű férfi ― a man from Budapest
    párizsi születésű ― Parisian by birth

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative születésű születésűek
accusative születésűt születésűeket
dative születésűnek születésűeknek
instrumental születésűvel születésűekkel
causal-final születésűért születésűekért
translative születésűvé születésűekké
terminative születésűig születésűekig
essive-formal születésűként születésűekként
essive-modal — —
inessive születésűben születésűekben
superessive születésűn születésűeken
adessive születésűnél születésűeknél
illative születésűbe születésűekbe
sublative születésűre születésűekre
allative születésűhöz születésűekhez
elative születésűből születésűekből
delative születésűről születésűekről
ablative születésűtől születésűektől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.