sző

See also: szó

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsøː]
  • Audio(file)
  • Rhymes: -søː

Etymology 1

From Proto-Finno-Ugric *śäŋe (“hair, plait of hair; braid; to braid”).[1] Cognates include Mansi сагуӈкве (saguňkve, “to weave”).

Verb

sző

  1. (transitive) to weave
  2. (transitive, of a spider) to spin
  3. (transitive) to plot
Conjugation
conjugation of sző
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. szövök szősz sző szövünk szőtök szőnek
Def. szövöm szövöd szövi szőjük szövitek szövik
2nd-p. o. szőlek ―
Past Indef. szőttem szőttél szőtt szőttünk szőttetek szőttek
Def. szőttem szőtted szőtte szőttük szőttétek szőtték
2nd-p. o. szőttelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. szőnék szőnél szőne szőnénk szőnétek szőnének
Def. szőném szőnéd szőné szőnénk
(or szőnők)		 szőnétek szőnék
2nd-p. o. szőnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. szőjek szőj or
szőjél		 szőjön szőjünk szőjetek szőjenek
Def. szőjem sződd or
szőjed		 szője szőjük szőjétek szőjék
2nd-p. o. szőjelek ―
Infinitive szőni szőnöm szőnöd szőnie szőnünk szőnötök szőniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
szövés szövő szőtt szövendő szőve szőhet
Derived terms

Etymology 2

Probably from Proto-Ugric *säŋɜ (“light, clear”).[2]

Adjective

sző (comparative szőbb, superlative legszőbb)

  1. (obsolete) bright, blond
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative sző szők
accusative szőt szőket
dative szőnek szőknek
instrumental szővel szőkkel
causal-final szőért szőkért
translative szővé szőkké
terminative szőig szőkig
essive-formal szőként szőkként
essive-modal — —
inessive szőben szőkben
superessive szőn szőkön
adessive szőnél szőknél
illative szőbe szőkbe
sublative szőre szőkre
allative szőhöz szőkhöz
elative szőből szőkből
delative szőről szőkről
ablative szőtől szőktől
non-attributive
possessive - singular		 szőé szőké
non-attributive
possessive - plural		 szőéi szőkéi
Derived terms

References
  1. Entry #950 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.
  2. Entry #1846 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungary.

Further reading
  • (to weave): sző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.