szelés

See also: szeles and széles

Hungarian

Etymology

szel (“to slice, cut, carve; to plough”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛleːʃ]
  • Hyphenation: sze‧lés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

szelés (countable and uncountable, plural szelések)

  1. verbal noun of szel (the act of slicing, cutting, carving, or ploughing)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelés szelések
accusative szelést szeléseket
dative szelésnek szeléseknek
instrumental szeléssel szelésekkel
causal-final szelésért szelésekért
translative szeléssé szelésekké
terminative szelésig szelésekig
essive-formal szelésként szelésekként
essive-modal — —
inessive szelésben szelésekben
superessive szelésen szeléseken
adessive szelésnél szeléseknél
illative szelésbe szelésekbe
sublative szelésre szelésekre
allative szeléshez szelésekhez
elative szelésből szelésekből
delative szelésről szelésekről
ablative szeléstől szelésektől
non-attributive
possessive - singular		 szelésé szeléseké
non-attributive
possessive - plural		 szeléséi szelésekéi
Possessive forms of szelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelésem szeléseim
2nd person sing. szelésed szeléseid
3rd person sing. szelése szelései
1st person plural szelésünk szeléseink
2nd person plural szelésetek szeléseitek
3rd person plural szelésük szeléseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.