szele

See also: széle

Hungarian

Etymology

szél (“wind”) +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛlɛ]
  • Hyphenation: sze‧le

Noun

szele

  1. third-person singular (single possession) possessive of szél

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szele —
accusative szelét —
dative szelének —
instrumental szelével —
causal-final szeléért —
translative szelévé —
terminative szeléig —
essive-formal szeleként —
essive-modal szeléül —
inessive szelében —
superessive szelén —
adessive szelénél —
illative szelébe —
sublative szelére —
allative szeléhez —
elative szeléből —
delative szeléről —
ablative szelétől —
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.