szerv

Hungarian

Etymology

From the noun szer (“tool”) +‎ -v (noun-forming suffix, extrapolated based on nouns ending in -v, such as kedv, nyelv). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. For similar derivation, compare elv, élv, terv, érv.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsɛrv]
  • Rhymes: -ɛrv

Noun

szerv (plural szervek)

  1. (anatomy) organ (part of an organism)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerv szervek
accusative szervet szerveket
dative szervnek szerveknek
instrumental szervvel szervekkel
causal-final szervért szervekért
translative szervvé szervekké
terminative szervig szervekig
essive-formal szervként szervekként
essive-modal — —
inessive szervben szervekben
superessive szerven szerveken
adessive szervnél szerveknél
illative szervbe szervekbe
sublative szervre szervekre
allative szervhez szervekhez
elative szervből szervekből
delative szervről szervekről
ablative szervtől szervektől
non-attributive
possessive - singular		 szervé szerveké
non-attributive
possessive - plural		 szervéi szervekéi
Possessive forms of szerv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szervem szerveim
2nd person sing. szerved szerveid
3rd person sing. szerve szervei
1st person plural szervünk szerveink
2nd person plural szervetek szerveitek
3rd person plural szervük szerveik

Derived terms
Compound words

References
  1. szerv in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • szerv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.