szigony

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsiɡoɲ]
  • Hyphenation: szi‧gony
  • Rhymes: -oɲ

Noun

szigony (plural szigonyok)

  1. harpoon

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szigony szigonyok
accusative szigonyt szigonyokat
dative szigonynak szigonyoknak
instrumental szigonnyal szigonyokkal
causal-final szigonyért szigonyokért
translative szigonnyá szigonyokká
terminative szigonyig szigonyokig
essive-formal szigonyként szigonyokként
essive-modal — —
inessive szigonyban szigonyokban
superessive szigonyon szigonyokon
adessive szigonynál szigonyoknál
illative szigonyba szigonyokba
sublative szigonyra szigonyokra
allative szigonyhoz szigonyokhoz
elative szigonyból szigonyokból
delative szigonyról szigonyokról
ablative szigonytól szigonyoktól
non-attributive
possessive - singular		 szigonyé szigonyoké
non-attributive
possessive - plural		 szigonyéi szigonyokéi
Possessive forms of szigony
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szigonyom szigonyaim
2nd person sing. szigonyod szigonyaid
3rd person sing. szigonya szigonyai
1st person plural szigonyunk szigonyaink
2nd person plural szigonyotok szigonyaitok
3rd person plural szigonyuk szigonyaik

Derived terms
Expressions

References
  1. szigony in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szigony in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.