szilárd

See also: Szilard and Szilárd

Hungarian

Etymology

From szil (“elm”) +‎ -árd. The suffix was taken from the adjective csalárd (“fraudulent, deceitful”) (csal (“to cheat”) +‎ -árd) and irregularly appended to the noun. Created by Pál Szemere during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈsilaːrd]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: szi‧lárd
  • Rhymes: -aːrd

Adjective

szilárd (comparative szilárdabb, superlative legszilárdabb)

  1. solid, firm
    Coordinate terms: folyékony, légnemű, plazmaállapotú

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative szilárd szilárdak
accusative szilárdat szilárdakat
dative szilárdnak szilárdaknak
instrumental szilárddal szilárdakkal
causal-final szilárdért szilárdakért
translative szilárddá szilárdakká
terminative szilárdig szilárdakig
essive-formal szilárdként szilárdakként
essive-modal szilárdul —
inessive szilárdban szilárdakban
superessive szilárdon szilárdakon
adessive szilárdnál szilárdaknál
illative szilárdba szilárdakba
sublative szilárdra szilárdakra
allative szilárdhoz szilárdakhoz
elative szilárdból szilárdakból
delative szilárdról szilárdakról
ablative szilárdtól szilárdaktól
non-attributive
possessive - singular		 szilárdé szilárdaké
non-attributive
possessive - plural		 szilárdéi szilárdakéi

Derived terms

References
  1. szilárd in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • szilárd in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.