tömör

See also: Tomor

Hungarian

Etymology

From the verb töm (“to stuff”) +‎ -r. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtømør]
  • Hyphenation: tö‧mör
  • Rhymes: -ør

Adjective

tömör (comparative tömörebb, superlative legtömörebb)

  1. (of material) solid, compact, massive (lacking holes, hollows or admixtures of other materials)
  2. (of text) brief, concise

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative tömör tömörek
accusative tömöret tömöreket
dative tömörnek tömöreknek
instrumental tömörrel tömörekkel
causal-final tömörért tömörekért
translative tömörré tömörekké
terminative tömörig tömörekig
essive-formal tömörként tömörekként
essive-modal — —
inessive tömörben tömörekben
superessive tömörön tömöreken
adessive tömörnél tömöreknél
illative tömörbe tömörekbe
sublative tömörre tömörekre
allative tömörhöz tömörekhez
elative tömörből tömörekből
delative tömörről tömörekről
ablative tömörtől tömörektől
non-attributive
possessive - singular		 tömöré tömöreké
non-attributive
possessive - plural		 tömöréi tömörekéi

Derived terms

References
  1. tömör in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • tömör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.