törés

See also: tores, Tores, and -tores

Hungarian

Etymology

tör (“to break”) +‎ -és (“noun-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtøreːʃ]
  • Hyphenation: tö‧rés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

törés (plural törések)

  1. breaking (the act of breaking)
  2. fracture, break

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törés törések
accusative törést töréseket
dative törésnek töréseknek
instrumental töréssel törésekkel
causal-final törésért törésekért
translative töréssé törésekké
terminative törésig törésekig
essive-formal törésként törésekként
essive-modal — —
inessive törésben törésekben
superessive törésen töréseken
adessive törésnél töréseknél
illative törésbe törésekbe
sublative törésre törésekre
allative töréshez törésekhez
elative törésből törésekből
delative törésről törésekről
ablative töréstől törésektől
non-attributive
possessive - singular		 törésé töréseké
non-attributive
possessive - plural		 töréséi törésekéi
Possessive forms of törés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törésem töréseim
2nd person sing. törésed töréseid
3rd person sing. törése törései
1st person plural törésünk töréseink
2nd person plural törésetek töréseitek
3rd person plural törésük töréseik

Derived terms

Further reading
  • törés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.