talár

See also: talar and Talar

Hungarian
talár

Etymology

From German Talar (“gown”), from Latin talare (“gown”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒlaːr]
  • Rhymes: -aːr
  • Hyphenation: ta‧lár

Noun

talár (plural talárok)

  1. gown (the official robe of scholars, judges, etc.)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative talár talárok
accusative talárt talárokat
dative talárnak talároknak
instrumental talárral talárokkal
causal-final talárért talárokért
translative talárrá talárokká
terminative talárig talárokig
essive-formal talárként talárokként
essive-modal — —
inessive talárban talárokban
superessive taláron talárokon
adessive talárnál talároknál
illative talárba talárokba
sublative talárra talárokra
allative talárhoz talárokhoz
elative talárból talárokból
delative talárról talárokról
ablative talártól talároktól
non-attributive
possessive - singular		 taláré talároké
non-attributive
possessive - plural		 taláréi talárokéi
Possessive forms of talár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. talárom talárjaim
2nd person sing. talárod talárjaid
3rd person sing. talárja talárjai
1st person plural talárunk talárjaink
2nd person plural talárotok talárjaitok
3rd person plural talárjuk talárjaik

Further reading
  • talár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.