tetszetős
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɛt͡sːɛtøːʃ]
- Hyphenation: tet‧sze‧tős
- Rhymes: -øːʃ
Adjective
tetszetős (comparative tetszetősebb, superlative legtetszetősebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tetszetős | tetszetősek |
| accusative | tetszetőset | tetszetőseket |
| dative | tetszetősnek | tetszetőseknek |
| instrumental | tetszetőssel | tetszetősekkel |
| causal-final | tetszetősért | tetszetősekért |
| translative | tetszetőssé | tetszetősekké |
| terminative | tetszetősig | tetszetősekig |
| essive-formal | tetszetősként | tetszetősekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tetszetősben | tetszetősekben |
| superessive | tetszetősön | tetszetőseken |
| adessive | tetszetősnél | tetszetőseknél |
| illative | tetszetősbe | tetszetősekbe |
| sublative | tetszetősre | tetszetősekre |
| allative | tetszetőshöz | tetszetősekhez |
| elative | tetszetősből | tetszetősekből |
| delative | tetszetősről | tetszetősekről |
| ablative | tetszetőstől | tetszetősektől |
| non-attributive possessive - singular |
tetszetősé | tetszetőseké |
| non-attributive possessive - plural |
tetszetőséi | tetszetősekéi |
Further reading
- tetszetős in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.