vandál

See also: vandal, Vandal, and vàndal

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒndaːl]
  • Hyphenation: van‧dál
  • Rhymes: -aːl

Noun

vandál (plural vandálok)

  1. Vandal (a member of an ancient east Germanic tribe)
  2. vandal (person who damages property)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative vandál vandálok
accusative vandált vandálokat
dative vandálnak vandáloknak
instrumental vandállal vandálokkal
causal-final vandálért vandálokért
translative vandállá vandálokká
terminative vandálig vandálokig
essive-formal vandálként vandálokként
essive-modal — —
inessive vandálban vandálokban
superessive vandálon vandálokon
adessive vandálnál vandáloknál
illative vandálba vandálokba
sublative vandálra vandálokra
allative vandálhoz vandálokhoz
elative vandálból vandálokból
delative vandálról vandálokról
ablative vandáltól vandáloktól
non-attributive
possessive - singular		 vandálé vandáloké
non-attributive
possessive - plural		 vandáléi vandálokéi
Possessive forms of vandál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vandálom vandáljaim
2nd person sing. vandálod vandáljaid
3rd person sing. vandálja vandáljai
1st person plural vandálunk vandáljaink
2nd person plural vandálotok vandáljaitok
3rd person plural vandáljuk vandáljaik

Further reading
  • vandál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.