viszket

Hungarian

Etymology

From an unattested stem + -ket.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviskɛt]
  • Hyphenation: visz‧ket
  • Rhymes: -ɛt

Verb

viszket

  1. (intransitive) to itch

Conjugation
conjugation of viszket
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. viszketek viszketsz viszket viszketünk viszkettek viszketnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. viszkettem viszkettél viszketett viszkettünk viszkettetek viszkettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. viszketnék viszketnél viszketne viszketnénk viszketnétek viszketnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. viszkessek viszkess or
viszkessél		 viszkessen viszkessünk viszkessetek viszkessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive viszketni viszketnem viszketned viszketnie viszketnünk viszketnetek viszketniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
viszketés viszkető viszketett ― viszketve viszkethet

Derived terms

References
  1. viszket in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • viszket in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.