vokalizál

Hungarian

Etymology

From German vokalisieren.[1] With -izál suffix.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvokɒlizaːl]
  • Hyphenation: vo‧ka‧li‧zál

Verb

vokalizál

  1. (intransitive) to vocalize

Conjugation
conjugation of vokalizál
Infinitive vokalizálni
Past participle vokalizált
Present participle vokalizáló
Future participle -
Adverbial participle vokalizálva
Potential vokalizálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vokalizálok vokalizálsz vokalizál vokalizálunk vokalizáltok vokalizálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite vokalizáltam vokalizáltál vokalizált vokalizáltunk vokalizáltatok vokalizáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite vokalizálnék vokalizálnál vokalizálna vokalizálnánk vokalizálnátok vokalizálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite vokalizáljak vokalizálj
or
vokalizáljál		 vokalizáljon vokalizáljunk vokalizáljatok vokalizáljanak
Definite -
Conjugated infinitive vokalizálnom vokalizálnod vokalizálnia vokalizálnunk vokalizálnotok vokalizálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.