vontatott

Hungarian

Etymology

vontat (“to tow, to tug”) +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvontɒtotː]
  • Hyphenation: von‧ta‧tott

Verb

vontatott

  1. third-person singular indicative past indefinite of vontat

Participle

vontatott

  1. past participle of vontat

Adjective

vontatott (comparative vontatottabb, superlative legvontatottabb)

  1. drawling, protracted, sluggish, languid

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative vontatott vontatottak
accusative vontatottat vontatottakat
dative vontatottnak vontatottaknak
instrumental vontatottal vontatottakkal
causal-final vontatottért vontatottakért
translative vontatottá vontatottakká
terminative vontatottig vontatottakig
essive-formal vontatottként vontatottakként
essive-modal — —
inessive vontatottban vontatottakban
superessive vontatotton vontatottakon
adessive vontatottnál vontatottaknál
illative vontatottba vontatottakba
sublative vontatottra vontatottakra
allative vontatotthoz vontatottakhoz
elative vontatottból vontatottakból
delative vontatottról vontatottakról
ablative vontatottól vontatottaktól
non-attributive
possessive - singular		 vontatotté vontatottaké
non-attributive
possessive - plural		 vontatottéi vontatottakéi

Derived terms
  • vontatottan

Further reading
  • vontatott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.