átkel

Hungarian

Etymology

át- (“across, over”) +‎ kel (“to rise”, here: “to go, to walk”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːtkɛl]
  • Hyphenation: át‧kel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

átkel

  1. (intransitive) to cross, traverse, transit, get across, pass across something (-n/-on/-en/-ön)
    szabálytalanul kel át az úton ― s/he jaywalks (literally, “s/he crosses the road irregularly”)
    Synonyms: (broader; less idiomatic in this sense) átmegy, (more typical of vehicles) áthalad

Conjugation
conjugation of átkel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. átkelek átkelsz átkel átkelünk átkeltek átkelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. átkeltem átkeltél átkelt átkeltünk átkeltetek átkeltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. átkelnék átkelnél átkelne átkelnénk átkelnétek átkelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. átkeljek átkelj or
átkeljél		 átkeljen átkeljünk átkeljetek átkeljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive átkelni átkelnem átkelned átkelnie átkelnünk átkelnetek átkelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
átkelés átkelő átkelt ― átkelve átkelhet

Derived terms
  • átkelés
Compound words

Further reading
  • átkel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • átkel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.