ízlel

Hungarian

Etymology

íz (“taste”) +‎ -lel (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːzlɛl]
  • Hyphenation: íz‧lel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

ízlel

  1. (transitive, formal or literary) to taste
    Synonym: kóstol

Conjugation
conjugation of ízlel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ízlelek ízlelsz ízlel ízlelünk ízleltek ízlelnek
Def. ízlelem ízleled ízleli ízleljük ízlelitek ízlelik
2nd-p. o. ízlellek ―
Past Indef. ízleltem ízleltél ízlelt ízleltünk ízleltetek ízleltek
Def. ízleltem ízlelted ízlelte ízleltük ízleltétek ízlelték
2nd-p. o. ízleltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ízlelnék ízlelnél ízlelne ízlelnénk ízlelnétek ízlelnének
Def. ízlelném ízlelnéd ízlelné ízlelnénk
(or ízlelnők)		 ízlelnétek ízlelnék
2nd-p. o. ízlelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ízleljek ízlelj or
ízleljél		 ízleljen ízleljünk ízleljetek ízleljenek
Def. ízleljem ízleld or
ízleljed		 ízlelje ízleljük ízleljétek ízleljék
2nd-p. o. ízleljelek ―
Infinitive ízlelni ízlelnem ízlelned ízlelnie ízlelnünk ízlelnetek ízlelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ízlelés ízlelő ízlelt ízlelendő ízlelve ízlelhet

Derived terms
  • ízlelés
  • ízlelget
  • ízlelhető
  • ízlelő → ízlelőbimbó
  • ízleltet

(With verbal prefixes):

  • beleízlel
  • megízlel

Further reading
  • ízlel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.