összeköt

Hungarian

Etymology

össze- +‎ köt

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøsːɛkøt]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧köt
  • Rhymes: -øt

Verb

összeköt

  1. (transitive) to concatenate
  2. (transitive) to bind, to join, to link, to connect

Conjugation
conjugation of összeköt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. összekötök összekötsz összeköt összekötünk összeköttök összekötnek
Def. összekötöm összekötöd összeköti összekötjük összekötitek összekötik
2nd-p. o. összekötlek ―
Past Indef. összeköttem összeköttél összekötött összeköttünk összeköttetek összeköttek
Def. összeköttem összekötted összekötte összeköttük összeköttétek összekötték
2nd-p. o. összeköttelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. összekötnék összekötnél összekötne összekötnénk összekötnétek összekötnének
Def. összekötném összekötnéd összekötné összekötnénk
(or összekötnők)		 összekötnétek összekötnék
2nd-p. o. összekötnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. összekössek összeköss or
összekössél		 összekössön összekössünk összekössetek összekössenek
Def. összekössem összekösd or
összekössed		 összekösse összekössük összekössétek összekössék
2nd-p. o. összekösselek ―
Infinitive összekötni összekötnöm összekötnöd összekötnie összekötnünk összekötnötök összekötniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
összekötés összekötő összekötött összekötendő összekötve összeköthet

Derived terms
  • összekötés
Expressions

Further reading
  • összeköt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.