összeken

Hungarian

Etymology

össze- (“together”) +‎ ken (“smear”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøsːɛkɛn]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧ken
  • Rhymes: -ɛn

Verb

összeken

  1. (transitive) to smear, smudge, bedaub, stain, spot (to stain by smearing with a dirty substance)

Conjugation
conjugation of összeken
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. összekenek összekensz összeken összekenünk összekentek összekennek
Def. összekenem összekened összekeni összekenjük összekenitek összekenik
2nd-p. o. összekenlek ―
Past Indef. összekentem összekentél összekent összekentünk összekentetek összekentek
Def. összekentem összekented összekente összekentük összekentétek összekenték
2nd-p. o. összekentelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. összekennék összekennél összekenne összekennénk összekennétek összekennének
Def. összekenném összekennéd összekenné összekennénk
(or összekennők)		 összekennétek összekennék
2nd-p. o. összekennélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. összekenjek összekenj or
összekenjél		 összekenjen összekenjünk összekenjetek összekenjenek
Def. összekenjem összekend or
összekenjed		 összekenje összekenjük összekenjétek összekenjék
2nd-p. o. összekenjelek ―
Infinitive összekenni összekennem összekenned összekennie összekennünk összekennetek összekenniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
összekenés összekenő összekent összekenendő összekenve összekenhet

Derived terms
  • összekenés

Further reading
  • összeken in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.