őrjöng

Hungarian

Etymology

From őrül +‎ -öng (frequentative suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøːrjøŋɡ]
  • Hyphenation: őr‧jöng
  • Rhymes: -øŋɡ

Verb

őrjöng

  1. (intransitive) to go crazy, to madden, to go berserk, to rage, to be in frenzy

Conjugation
conjugation of őrjöng
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. őrjöngök őrjöngsz őrjöng őrjöngünk őrjöngtök őrjöngnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. őrjöngtem őrjöngtél őrjöngött őrjöngtünk őrjöngtetek őrjöngtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. őrjöngnék őrjöngnél őrjöngne őrjöngnénk őrjöngnétek őrjöngnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. őrjöngjek őrjöngj or
őrjöngjél		 őrjöngjön őrjöngjünk őrjöngjetek őrjöngjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive őrjöngni őrjöngnöm őrjöngnöd őrjöngnie őrjöngnünk őrjöngnötök őrjöngniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
őrjöngés őrjöngő őrjöngött ― őrjöngve őrjönghet

Derived terms
  • őrjöngő

References
  1. őrjöng in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).

Further reading
  • őrjöng in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.