átfog

Hungarian

át- +‎ fog

átfog

(transitive) to grasp, to seize, to grip, to embrace (to wrap one's arms around someone or something)
Tamás felült és átfogta a térdét. ― Thomas sat up and embraced his knees.
(transitive) to tightly enclose something (with something -val/-vel)
(transitive) to survey an area by looking at it, to capture (with eyes, a lens, etc.)
(transitive) to span (to cover or extend over an area or time period)
(transitive) to comprehend an abstract subject in its entirety

conjugation of átfog

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	átfogok	átfogsz	átfog	átfogunk	átfogtok	átfognak
		Def.	átfogom	átfogod	átfogja	átfogjuk	átfogjátok	átfogják
		2nd-p. o.	átfoglak	―
	Past	Indef.	átfogtam	átfogtál	átfogott	átfogtunk	átfogtatok	átfogtak
		Def.	átfogtam	átfogtad	átfogta	átfogtuk	átfogtátok	átfogták
		2nd-p. o.	átfogtalak	―
Conditional mood	Present	Indef.	átfognék	átfognál	átfogna	átfognánk	átfognátok	átfognának
		Def.	átfognám	átfognád	átfogná	átfognánk (or átfognók)	átfognátok	átfognák
		2nd-p. o.	átfognálak	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	átfogjak	átfogj or átfogjál	átfogjon	átfogjunk	átfogjatok	átfogjanak
		Def.	átfogjam	átfogd or átfogjad	átfogja	átfogjuk	átfogjátok	átfogják
		2nd-p. o.	átfogjalak	―
Infinitive	átfogni		átfognom	átfognod	átfognia	átfognunk	átfognotok	átfogniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			átfogás	átfogó	átfogott	átfogandó	átfogva	átfoghat

átfog in Kiss, László. Magyar–angol kéziszótár (’Hungarian–English Concise Dictionary’). Budapest: Líra és Lant Zrt., 2008. →ISBN