érmük

Hungarian

Etymology

The érm- stem of érem (medal) + -ük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrmyk]
  • Hyphenation: ér‧mük

Noun

érmük

  1. third-person plural single-possession possessive of érem

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative érmük
accusative érmüket
dative érmüknek
instrumental érmükkel
causal-final érmükért
translative érmükké
terminative érmükig
essive-formal érmükként
essive-modal
inessive érmükben
superessive érmükön
adessive érmüknél
illative érmükbe
sublative érmükre
allative érmükhöz
elative érmükből
delative érmükről
ablative érmüktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.