ültet

Hungarian

Etymology

ül (“to sit”) +‎ -tet (causative suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyltɛt]
  • Hyphenation: ül‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

ültet

  1. (transitive) causative of ül: to seat, sit (to cause or assist to sit down)
  2. (transitive) to plant (to place a seed or plant in soil or other substrate in order that it may live and grow)

Conjugation
conjugation of ültet
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ültetek ültetsz ültet ültetünk ültettek ültetnek
Def. ültetem ülteted ülteti ültetjük ültetitek ültetik
2nd-p. o. ültetlek ―
Past Indef. ültettem ültettél ültetett ültettünk ültettetek ültettek
Def. ültettem ültetted ültette ültettük ültettétek ültették
2nd-p. o. ültettelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ültetnék ültetnél ültetne ültetnénk ültetnétek ültetnének
Def. ültetném ültetnéd ültetné ültetnénk
(or ültetnők)		 ültetnétek ültetnék
2nd-p. o. ültetnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ültessek ültess or
ültessél		 ültessen ültessünk ültessetek ültessenek
Def. ültessem ültesd or
ültessed		 ültesse ültessük ültessétek ültessék
2nd-p. o. ültesselek ―
Infinitive ültetni ültetnem ültetned ültetnie ültetnünk ültetnetek ültetniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ültetés ültető ültetett ültetendő ültetve ültethet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átültet
  • beültet
  • beleültet
  • elültet
  • felültet
  • kiültet
  • leültet
  • szétültet

Further reading
  • ültet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.