üzletel

Hungarian

Etymology

üzlet (“business”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyzlɛtɛl]
  • Hyphenation: üz‧le‧tel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

üzletel

  1. (intransitive) to do business, to deal with someone or something

Conjugation
conjugation of üzletel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. üzletelek üzletelsz üzletel üzletelünk üzleteltek üzletelnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. üzleteltem üzleteltél üzletelt üzleteltünk üzleteltetek üzleteltek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. üzletelnék üzletelnél üzletelne üzletelnénk üzletelnétek üzletelnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. üzleteljek üzletelj or
üzleteljél		 üzleteljen üzleteljünk üzleteljetek üzleteljenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive üzletelni üzletelnem üzletelned üzletelnie üzletelnünk üzletelnetek üzletelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
üzletelés üzletelő üzletelt ― üzletelve üzletelhet

Further reading
  • üzletel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.