bódul

See also: bodul and bődül

Hungarian

Etymology

From the same unattested stem as bódít (“to daze”) +‎ -ul. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈboːdul]
  • Hyphenation: bó‧dul
  • Rhymes: -ul

Verb

bódul

  1. (intransitive) to become dazed

Conjugation
conjugation of bódul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. bódulok bódulsz bódul bódulunk bódultok bódulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. bódultam bódultál bódult bódultunk bódultatok bódultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. bódulnék bódulnál bódulna bódulnánk bódulnátok bódulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. bóduljak bódulj or
bóduljál		 bóduljon bóduljunk bóduljatok bóduljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive bódulni bódulnom bódulnod bódulnia bódulnunk bódulnotok bódulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
bódulás bóduló bódult ― bódulva bódulhat

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • belebódul
  • elbódul

References
  1. bódul in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • bódul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bódul in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.