bőg

See also: Appendix:Variations of "bog"

Hungarian

From an onomatopoeia + -g (frequentative suffix).[1]

bőg

conjugation of bőg

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	bőgök	bőgsz	bőg	bőgünk	bőgtök	bőgnek
		Def.	bőgöm	bőgöd	bőgi	bőgjük	bőgitek	bőgik
		2nd-p. o.	bőglek	―
	Past	Indef.	bőgtem	bőgtél	bőgött	bőgtünk	bőgtetek	bőgtek
		Def.	bőgtem	bőgted	bőgte	bőgtük	bőgtétek	bőgték
		2nd-p. o.	bőgtelek	―
Conditional mood	Present	Indef.	bőgnék	bőgnél	bőgne	bőgnénk	bőgnétek	bőgnének
		Def.	bőgném	bőgnéd	bőgné	bőgnénk (or bőgnők)	bőgnétek	bőgnék
		2nd-p. o.	bőgnélek	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	bőgjek	bőgj or bőgjél	bőgjön	bőgjünk	bőgjetek	bőgjenek
		Def.	bőgjem	bőgd or bőgjed	bőgje	bőgjük	bőgjétek	bőgjék
		2nd-p. o.	bőgjelek	―
Infinitive	bőgni		bőgnöm	bőgnöd	bőgnie	bőgnünk	bőgnötök	bőgniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			bőgés	bőgő	bőgött	bőgendő	bőgve	bőghet

(With verbal prefixes):

bőg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

bőg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
bőg in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.