bevall

Hungarian

Etymology

be- +‎ vall

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛvɒlː]
  • Hyphenation: be‧vall
  • Rhymes: -ɒlː

Verb

bevall

  1. (transitive) to admit (to concede as true)
    Synonym: beismer

Conjugation
conjugation of bevall
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. bevallok bevallsz bevall bevallunk bevalltok bevallnak
Def. bevallom bevallod bevallja bevalljuk bevalljátok bevallják
2nd-p. o. bevallak ―
Past Indef. bevalltam bevalltál bevallt bevalltunk bevalltatok bevalltak
Def. bevalltam bevalltad bevallta bevalltuk bevalltátok bevallták
2nd-p. o. bevalltalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. bevallnék bevallnál bevallna bevallnánk bevallnátok bevallnának
Def. bevallnám bevallnád bevallná bevallnánk
(or bevallnók)		 bevallnátok bevallnák
2nd-p. o. bevallnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. bevalljak bevallj or
bevalljál		 bevalljon bevalljunk bevalljatok bevalljanak
Def. bevalljam bevalld or
bevalljad		 bevallja bevalljuk bevalljátok bevallják
2nd-p. o. bevalljalak ―
Infinitive bevallni bevallnom bevallnod bevallnia bevallnunk bevallnotok bevallniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
bevallás bevalló bevallt bevallandó bevallva bevallhat

Derived terms

Further reading
  • bevall in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bevall in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.