bizonyít

Hungarian

Etymology

bizony +‎ -ít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbizoɲiːt]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyít
  • Rhymes: -iːt

Verb

bizonyít

  1. (transitive) to prove, certify
  2. (intransitive, ergative) to prove oneself

Conjugation
conjugation of bizonyít
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. bizonyítok bizonyítasz bizonyít bizonyítunk bizonyítotok bizonyítanak
Def. bizonyítom bizonyítod bizonyítja bizonyítjuk bizonyítjátok bizonyítják
2nd-p. o. bizonyítalak ―
Past Indef. bizonyítottam bizonyítottál bizonyított bizonyítottunk bizonyítottatok bizonyítottak
Def. bizonyítottam bizonyítottad bizonyította bizonyítottuk bizonyítottátok bizonyították
2nd-p. o. bizonyítottalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. bizonyítanék bizonyítanál bizonyítana bizonyítanánk bizonyítanátok bizonyítanának
Def. bizonyítanám bizonyítanád bizonyítaná bizonyítanánk
(or bizonyítanók)		 bizonyítanátok bizonyítanák
2nd-p. o. bizonyítanálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. bizonyítsak bizonyíts or
bizonyítsál		 bizonyítson bizonyítsunk bizonyítsatok bizonyítsanak
Def. bizonyítsam bizonyítsd or
bizonyítsad		 bizonyítsa bizonyítsuk bizonyítsátok bizonyítsák
2nd-p. o. bizonyítsalak ―
Infinitive bizonyítani bizonyítanom bizonyítanod bizonyítania bizonyítanunk bizonyítanotok bizonyítaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
bizonyítás bizonyító bizonyított bizonyítandó bizonyítva bizonyíthat

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. bizonyít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • bizonyít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bizonyít in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.