dalszövegük

Hungarian

Etymology

dalszöveg + -ük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdɒlsøvɛɡyk]
  • Hyphenation: dal‧szö‧ve‧gük

Noun

dalszövegük

  1. third-person plural (single possession) possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dalszövegük
accusative dalszövegüket
dative dalszövegüknek
instrumental dalszövegükkel
causal-final dalszövegükért
translative dalszövegükké
terminative dalszövegükig
essive-formal dalszövegükként
essive-modal dalszövegükül
inessive dalszövegükben
superessive dalszövegükön
adessive dalszövegüknél
illative dalszövegükbe
sublative dalszövegükre
allative dalszövegükhöz
elative dalszövegükből
delative dalszövegükről
ablative dalszövegüktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.