elégedik

Hungarian

elég (“enough”) +‎ -edik (verb-forming suffix)[1]

elégedik

This form only occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

conjugation of elégedik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indicative mood	Present	Indef.	elégedem or elégedek	elégedsz	elégedik	elégedünk	elégedtek	elégednek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	elégedtem	elégedtél	elégedett	elégedtünk	elégedtetek	elégedtek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Conditional mood	Present	Indef.	elégednék	elégednél	elégedne	elégednénk	elégednétek	elégednének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Subjunctive mood	Present	Indef.	elégedjek or elégedjem	elégedj or elégedjél	elégedjen	elégedjünk	elégedjetek	elégedjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	elégedni		elégednem	elégedned	elégednie	elégednünk	elégednetek	elégedniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
Other nonfinite verb forms			elégedés	elégedő	elégedett	―	elégedve	elégedhet

(With verbal prefixes):

elégedik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

megelégedik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
elégedik in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.