elír

See also: elir

Hungarian

Etymology

el- +‎ ír

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛliːr]
  • Hyphenation: el‧ír
  • Rhymes: -iːr

Verb

elír

  1. (transitive) to miswrite, to misspell

Conjugation
conjugation of elír
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. elírok elírsz elír elírunk elírtok elírnak
Def. elírom elírod elírja elírjuk elírjátok elírják
2nd-p. o. elírlak ―
Past Indef. elírtam elírtál elírt elírtunk elírtatok elírtak
Def. elírtam elírtad elírta elírtuk elírtátok elírták
2nd-p. o. elírtalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. elírnék elírnál elírna elírnánk elírnátok elírnának
Def. elírnám elírnád elírná elírnánk
(or elírnók)		 elírnátok elírnák
2nd-p. o. elírnálak ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. elírjak elírj or
elírjál		 elírjon elírjunk elírjatok elírjanak
Def. elírjam elírd or
elírjad		 elírja elírjuk elírjátok elírják
2nd-p. o. elírjalak ―
Infinitive elírni elírnom elírnod elírnia elírnunk elírnotok elírniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
elírás elíró elírt elírandó elírva elírhat

Derived terms

Further reading
  • elír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elír in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.