eltör

See also: éltor

Hungarian

Etymology

el- +‎ tör

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛltør]
  • Hyphenation: el‧tör
  • Rhymes: -ør

Verb

eltör

  1. (transitive) to break (to cause to end up in two or more pieces)

Conjugation
conjugation of eltör
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. eltörök eltörsz eltör eltörünk eltörtök eltörnek
Def. eltöröm eltöröd eltöri eltörjük eltöritek eltörik
2nd-p. o. eltörlek ―
Past Indef. eltörtem eltörtél eltört or
eltörött		 eltörtünk eltörtetek eltörtek
Def. eltörtem eltörted eltörte eltörtük eltörtétek eltörték
2nd-p. o. eltörtelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. eltörnék eltörnél eltörne eltörnénk eltörnétek eltörnének
Def. eltörném eltörnéd eltörné eltörnénk
(or eltörnők)		 eltörnétek eltörnék
2nd-p. o. eltörnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. eltörjek eltörj or
eltörjél		 eltörjön eltörjünk eltörjetek eltörjenek
Def. eltörjem eltörd or
eltörjed		 eltörje eltörjük eltörjétek eltörjék
2nd-p. o. eltörjelek ―
Infinitive eltörni eltörnöm eltörnöd eltörnie eltörnünk eltörnötök eltörniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
eltörés eltörő eltört or eltörött eltörendő eltörve eltörhet

Derived terms
  • eltörés
  • törik → eltörik (intransitive, middle-voice)

Further reading
  • eltör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • eltör in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.