esküdik

Hungarian

Etymology

From the verb esik +‎ -dik.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛʃkydik]
  • Hyphenation: es‧kü‧dik
  • Rhymes: -ydik

Verb

esküdik

  1. (intransitive, rare) Alternative form of esküszik.

Conjugation
conjugation of esküdik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. esküdöm or
esküdök		 esküdsz esküdik esküdünk esküdtök esküdnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. esküdtem esküdtél esküdött esküdtünk esküdtetek esküdtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. esküdnék esküdnél esküdne esküdnénk esküdnétek esküdnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. esküdjek  or
esküdjem		 esküdj or
esküdjél		 esküdjön esküdjünk esküdjetek esküdjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive esküdni esküdnöm esküdnöd esküdnie esküdnünk esküdnötök esküdniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
esküdés
or esküvés		 esküdő
or esküvő		 esküdött ― esküdve esküdhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felesküdik
  • megesküdik
  • összeesküdik

References
  1. esküdik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • esküdik , mostly redirecting to esküszik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.