eszkaláció
Hungarian
Etymology
Borrowed from English escalation.[1] With Latinate -áció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛskɒlaːt͡siʲoː]
- Hyphenation: esz‧ka‧lá‧ció
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | eszkaláció | eszkalációk |
| accusative | eszkalációt | eszkalációkat |
| dative | eszkalációnak | eszkalációknak |
| instrumental | eszkalációval | eszkalációkkal |
| causal-final | eszkalációért | eszkalációkért |
| translative | eszkalációvá | eszkalációkká |
| terminative | eszkalációig | eszkalációkig |
| essive-formal | eszkalációként | eszkalációkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | eszkalációban | eszkalációkban |
| superessive | eszkaláción | eszkalációkon |
| adessive | eszkalációnál | eszkalációknál |
| illative | eszkalációba | eszkalációkba |
| sublative | eszkalációra | eszkalációkra |
| allative | eszkalációhoz | eszkalációkhoz |
| elative | eszkalációból | eszkalációkból |
| delative | eszkalációról | eszkalációkról |
| ablative | eszkalációtól | eszkalációktól |
| Possessive forms of eszkaláció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | eszkalációm | eszkalációim |
| 2nd person sing. | eszkalációd | eszkalációid |
| 3rd person sing. | eszkalációja | eszkalációi |
| 1st person plural | eszkalációnk | eszkalációink |
| 2nd person plural | eszkalációtok | eszkalációitok |
| 3rd person plural | eszkalációjuk | eszkalációik |
Derived terms
- eszkalációs
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.